Fajtakalauz Paso peruano
	Peruban 1534 óta tenyésztenek egy kényelmes ganglovat: a paso peruanót. A spanyol hódítók magukkal vitték lovaikat - olyan fajtákat, mint a cartujano vagy a genette - az Újvilágba. Ebben az időben Limában volt a spanyol alkirály székhelye, és sok tenyészállatot importáltak Spanyolországból Peruba. Később feltehetően andalúzokat, berbereket, elvétve arabokat és frízeket is használtak a keresztezésekben. .
Fajtanévjegy Származás: Peru, Dél-Amerika Nagyság: 143-153 cm Színek: minden szín, de a túl sok jegy, illetve a foltok nemkívánatosak Felépítés: a fej száraz, egyenes vagy domború, hosszúkás, nyújtott; a nyak viszonylag hosszú, magasan illesztett; a mellkas mély, a mar kifejezett; a hát jól izmolt, a lapockák dőltek, a far erős és enyhén csapott; a végtagok izmosak, hosszúak, az ízületek szárazak, a pata kicsi és kemény Mozgás: természetes tölt (paso llano, sobreandando), térnyerő mozgás, a fajtára jellemző a termino, vagyis az elülső lábak kaszáló mozgása Belső tulajdonságok: barátságos, tanulékony, szorgalmas, erős idegzetű lovak, BRIO (teljesíteni akarás) Peruban a tenyésztés során évszázadokon át következetesen a kényelmes természetes tölt megőrzésére törekedtek olyan módon, hogy minden olyan lovat, amely nyereg alatt ügetésben mozgott, egyszerűen kizártak a tenyésztésből. Az éghajlati viszonyokhoz való alkalmazkodás következtében az eredeti spanyol fajtájhoz képest a gangos képességek mellett egyéb fajtajegyek is más irányban fejlődtek. Egy paso peruano legfőbb feladata, hogy lovasát kényelmesen hordozza a hátán nagyobb távolságokon is Peru magas hegyeinek veszélyes útjain. Ezért szíve és tüdeje különösen nagy és fejlett, ami képessé teszi arra, hogy csekély oxigénigénnyel a magasban is nagy teljesítményt nyújtson. A paso peruano a járhatatlan hegyi utakon is bátor és biztos léptű. A majd' négyszáz éves tiszta tenyésztés során egy kitűnő munka- és kiállítási ló alakult ki. Ma a paso peruano háromféle jármódra képes, ezek a lépés, a paso llano (ami egy tiszta négyütemű töltváltozat) és a vágta, valamint ezen túl a paso llano-tól némiképp eltérő másik töltváltozatot, a sobreandandót is elfogadják. Az első perui pasók csak a II. világháború után kerültek Európába, ahol ma már 1000 körülire tehető a számuk. Tenyészcél A tenyésztés célja egy rendkívül kitartó hátasló, amelynek a lovas minimális beavatkozásával a lehető legkényelmesebben kell mozognia. A fajta a szépség és büszkeség jellemezte spanyol életstílust egyesíti magában az erővel és bátorsággal. Küllem A 143 és 153 cm közötti marmagasság a kívánatos. A fejnek száraznak és arányosnak kell lennie, kissé hosszúkásnak, nyújtottnak, egyenes, esetleg enyhén konvex profillal. Nagy orrlyukak, kicsi, finom ajkú pofa, széles, lapos homlok, sötét, éber szem, enyhén befelé görbülő, finom fül és jó tarkószabadság - ez az ideális kép egy paso peruano-ról. A nyaknak inkább magasan illesztettnek, és még a kancáknál is inkább "ménszerűnek" kell lennie, mint túl gyengének. A hosszú, dőlt lapockát és a mély mellkast szintén kívánatosnak tartják. A sörény és a farok dús és hosszú, a farok viszonylag alacsonyan tűzött. A hát kifejezett mar mellett rugalmas és izmos. A széles, jól zárt lágyék erős, enyhén csapott farral és hosszú felsőcombbal kompakt ló benyomását kelti. Minden izmos lábrésznek lehetőleg hosszúnak, erősnek és mozgékonynak kell lennie, a szár és a boka legyen száraz és rövid. A szárkörméret a mellkas kerületének, azaz az övméretnek körülbelül egytizede legyen. A végtagok jó szögellése és korrekt állása határozza meg a teljesítőképességet. A paták viszonylag kicsik és igen kemények. A színek közül egyiket sem részesítik előnyben, csupán a túl sok fehér jegyet és foltot nem tartják kívánatosnak. A paso peruano típusát tekintve érzékeny és temperamentumos déli ló, ami spanyol, illetve észak-afrikai származásra enged következtetni. Belső tulajdonságok A fajta legjellemzőbb tulajdonságai az intelligencia, barátságos jellem és figyelmes reakciókészség, valamint a biztos ösztön a hegyekben a helyes út megtalálására. A pasók igen érzékeny, ugyanakkor erős idegzetű lovak. Megijednek ugyan, de mielőtt fejvesztve elrohannának, először megvizsgálják a veszélyt, csak azután döntenek. Ez biztosan a perui hegyekből származó örökségük, hiszen ott a meggondolatlan cselekvés a ló számára végzetes következményekkel járt volna. Lovas alatt minden paso szorgalmasan dolgozik, ami energikussággal és kifejező megjelenéssel párosul. Hazájában ezeket a jellemvonásokat "BRIO"-val jelölik, és a teljes szelekciós indexben 60 százalékkal értékelik! A rosszindulatú, agresszív vagy tompa elméjű állatokat minden teketória nélkül kizárják a tenyésztésből. Mozgás A paso peruano legjellemzőbb tulajdonsága azonban különleges mozgása. A tölt, amelyet ebben az esetben igazából paso llanónak neveznek, ennél a fajtánál 100%-ban genetikailag meghatározott. A paso llano mellett lépésben és vágtában is mozognak, vágtájuk azonban nem igazán hasonlít arra a tiszta háromütemű vágtára, amelyet az európai melegvérű fajtáknál ismerünk - a paso galoppja ugyanis négyütemű. De a lépésnek és a vágtának Peruban nincs is nagy szerepe, ott ugyanis a pasót "egyjármódú" lóként tartják. Különböző tempóban lovagolnak paso llanóban, a többi jármódot nem is használják, hiszen a fő cél az volt, hogy minél kényelmesebben jussanak egyik helyről a másikra, méghozzá lehetőleg a lovas túlzott beavatkozása nélkül. Egy szépen lovagolt paso peruano a következőképpen néz ki: a mozgásnak energikusnak, térnyerőnek és hangsúlyosnak kell lennie, miközben a hát izmai mozgás közben nem "rázzák" a lovast. Az előremenő kedvnek, a teljesítőképességnek és a természetes összeszedettségnek világosan felismerhetőnek kell lennie. A paso peruano fajta néhány egyede nem a paso llano, hanem a sobreandando nevű töltváltozatban mozog, ezt azonban nem értékelik negatívan, kizárólag a lovaglás kényelme a döntő. Az ügető tölt (pasitrote) és ügetés (trote), valamint a tiszta négyütemű lépés (ambladura) ugyanakkor a lovagolt lónál nem kívánatos. A mellső lábak akciós mozgása mellett a hátulsó lábak igen erőteljes alálépését igyekeznek elérni, ilyenkor a ló a fajtára szintén jellemző "terminót" is mutatja. A termino az elülső lábaknak a vállból induló körkörös mozgása, amit azonban nem szabad összetéveszteni az egyéb lovaknál ismert "kaszálással", ami egyfajta mozgáshiba, míg a paso terminója kifejezetten kívánatos. Kiképzés A klasszikus perui kiképzés az európai lovaglási stílusokhoz szokott lovas szemében nem tűnik túl humánusnak. Gondoljuk azonban meg, hogy hazájában a pasót munkalónak tekintik, amelynek feltétel nélkül engedelmeskednie kell lovasának. Egyszerűen a közlekedést szolgálja, a ló személyisége nem játszik nagy szerepet. A kiképzés folyamata nagy vonalakban a következőképpen zajlik Peruban: a lovak már csikóként megtanulják, hogy hagyják magukat kötőféken vezetni, és szívesen és könnyen fussanak a kiképző mellett. Az éves csikóknál aztán már az is követelmény, hogy a ló kézen sobreandandóban vagy paso llanóban menjen. Egy oszlophoz erősített kötélen futtatják őket (amit futószárazásnak azért nem lehet nevezni), és megtanítják nekik az energikus megállásokat jól alálépő hátulsó lábakkal. A két- és hároméves lovaknál aztán ezt tovább finomítják. A csikók megtanulják a hátralépést is, valamint egyre szűkebb körökben futtatják őket hosszú száron az oszlop körül. Nyerget először négyéves korukban tesznek rájuk. A hagyományos perui nyeregről gyakran vitáznak "lóellenessége" miatt. A perui nyereghez ugyanis tartozik egy kiegészítő szerszám, a guarnicion. A peruiak állítják, hogy ez a libegő hátsó rész javítja a tölt minőségét, és arról biztosítanak, hogy elmúlt idők emléke, amely a spanyol lovagi nyergeken is megtalálható volt. Hogy mire jó a guarnicion? Inkább zavaró és csúnya, ráadásul a ló méretéhez képest túldimenzionált is. Egyetlen értelmes lovas sem menne ezzel terepre, mivel túl nagy a fennakadás, és így a sérülések veszélye. De térjünk vissza a paso kiképzéséhez. Az első szakaszban zabla nélküli kantárt használnak, a perui bozalt. Nagyon mélyen az orrlyukak széle fölött fekszik, szorosan az orrporcon, de nem a csonton! A bozallal a szárakat két kézben tartva lovagolnak. Ha a nálunk oly sokszor elátkozott hackamore-ra gondolunk, ami állítólag akadályozza a lovat a légzésben (amit a rosszul felcsatolt biztosan meg is tesz), vessünk csak egy pillantást erre a bozalra... A lónak meg kell tanulnia a lovas alatt egyensúlyban mozognia, de kizárólag lépésben és paso llanóban, egyenes vonalon. Később következnek az átengedőség javítására szolgáló gyakorlatok (megállások, körözés, klasszikus perui figurák, a doubling). Ilyenkor a lovas már egyre inkább áttér a közvetett szárvezetésre, a westernlovaglásból ismert "neck reining"-hez hasonlóan. A lovakat versenyeken ötéves korukig lehet bozallal bemutatni. A bozallal párhuzamosan elkezdődik a perui botra való kiképzés is. Ilyenkor négy szárral lovagolnak, de kezdetben csak a bozalszárakat használják, később egyre inkább a másik két szár veszi át az irányítást. Ennek feltétele, hogy a ló biztosan menjen neck reiningben, járása kiegyensúlyozott legyen, és tisztán és pontosan reagáljon a lovas előrehajtó és visszatartó segítségeire. A pasók mint szabadidőpartnerek A kiképzés perui módszerén kívül számos másik is létezik, amelyeket Európában előnyben lehetne részesíteni, különösen, ha be akarjuk vonni a lovat szabadidőnk aktív eltöltésébe. Mivel a pasókat Európában nem munkára, hanem hobbi célból tartják, sokoldalúbban is használják, mint szülőhazájában. A ganglovaglás mellett túralovaglásra, trailre, könnyebb díjlovagló gyakorlatokra is alkalmasak - mindezeket a pasókkal hazájukban nem gyakorolják. Már akad néhány jó kiképző, aki a régen bevált skála szerint képezi ki a pasókat is: ütem, elengedettség, lendület és összeszedettség. A paso llano finomításait ebbe gond nélkül be lehet építeni. Így jól nevelt és főleg hosszú életű lovakat kapunk. Annak a reklámszövegnek, miszerint a pasónál nem kell tudni lovagolni, csak fel kell ülni és elindulni, az állatvédelem szempontjából is gyorsan hátat kellene fordítani. Mindegy, milyen lófajta mellett döntünk, ahhoz, hogy a lovaglásban hosszú távon boldogok és elégedettek legyünk, sajnos nincs más választásunk, mint tanulni, tanulni, tanulni…